Régen jelentkeztem az egyik oka hogy végre (vagy sajnos? :( ) elhelyezkedtem, és hogy ramatyul érzem magam. A sajnost azért biggyesztettem oda mert nem egy álom-munkahely 12 órában talpalok keményen a postán gép mellett dolgozom ami megállás nélkül csak nyomja-nyomja a leveleket és azokat szedni kell. A társaság kellemes jól érzem magam velük ez az egyetlen amiért érdemes bemenni dolgozni de nem az a hosszútávú célom hogy innen szeretnék nyugdíjba menni. Amiért ide jöttem? Nos emlékek:) Kellemes gyermekkoromból származó nosztalgia, édesanyám dolgozott a Keletiben annó a 72-es Posta volt és rengeteg időt töltöttem bennt vele az éjszakai műszakban, amit nagyon élveztem. Fílingje volt annak a helynek. Természetesen már nem ott dolgozom és a fíling is elmaradt gyárias az egész, de 2 évig voltam munka nélkül és az előre látható gazdasági válság miatt ki mer ma kockáztatni? Úgy szeretnék dolgozni hogy azzal amivel és amikor kedvem van foglalkozhassam éppen ez pedig a hímzés. De kilátástalan a helyzet, itthon keletje nincsen az ilyesminek, más országokba hímezni elképzelésem sem sincsen hogyan lehetne. Letörtnek,levertnek érzem magam kezdek az önsajnálat felé hajolgatni, próbálkozom vele hogy a lelkem egyensúlyban maradhasson, de mindig visszatérnek azok a gondolataim amik megintcsak a rossz irányba terelnek. Sajnálom hogy ebbe az országba születtem vagy inkább csak azt hogy rossz időben? Kilátástalan helyzet a mások által elkövetett hibákért bűnökért nagy árat fizetünk vagy nem talál az ember munkahelyet vagy gyötörten beletörődik abba ami neki jutott. És mikor lesz ennek vége? A gyerekeimre gondolok meddig fognak ők is szenvedni azért hogy az unokáimnak jobb sorsa lehessen ha lehet egyáltalán. Lassan 19 éve nem voltam nyaralni, ez is sűrűn foglalkoztat és kilátás sincsen hogy a közeljövőben eljuthassunk valahová a családdal. Ha pénzünk lesz:nyilászáró csere, pucolás és kerítésez az amik még várnak ránk. Szeretném a kertet is jobban benépesíteni a kerti tavam ami ha az eszembe jut picit jobb a kedvem, sziklakertel kellene körbevenni félkör alakban, amihez a földhányás már ottvan. Pázsit apró margarétával hmm de jól is nézne ki :) És virágok minden mennyiségben, futórózsa pergolán tulipánok színkavalkádja, liliomok ágyásokban. És nem utolsósorban egy kis pagoda ahol gyönyörködhetem a kert szépségében és ahol lehet böködni is az aktuális hímzéseket. Szép gondolatok de a megvalósításuk még hosszú éveket várat magára. És még mindig ott tartok semmihez, semmi kedvem. Előbbrejutási lehetőség szinte egyenlő a nullával. Kilátások? Jobb ha ezt le sem írom. Sulykolom a gyerekekbe tanulni, tanulni és tanulni. De mivégre? Túlképzés. Sűrűn hallott fogalom ez is mostanában. A végeredmény évek múlva lesz látható, amikor nekünk régen a szakiskola és szakmunkásképzők elegendő végzettségek voltak ma már diplomával is nemegy ember dolgozik gyárakban. Hímeznem is kellene alig van hátra valami a 2. Nimue képemből ( Clair de Lune) a hold egy része mert szerettem volna odahímezni a kisfiú fejére a tücsköt, de elég bonyolultnak tűnik első ránézésre. És a hajból hiányzik az egyik színű fonalam. No meg hát a kontúr. Illetve be kellene végre fejeznem a hugomnak a DMC nefertitijét is amihez megvettem a fémszálas fonalakat. Utánna meginnt nekiállom a Josephine Wall képemnek is. Tanulnom is kellene de nem értem a magolás meg valahogy nem marad meg :( Majdcsak lesz valahogyan mindig volt valami ami kizökentett a búskomorságból, mihamarabb eljöhetne ez a pillanat mert a kutya a jobban érzi magát mint most én.